Your faults as my son are my failure as your father...

Éretlenebb koromban soha nem gondoltam volna, hogy a gyermekeimről mennyire direkt módon tükröződnek vissza saját gyarlóságaim, elkövetett hibáim, kudarcaim. Tükör ez, görbe tükör! Nem lehet szemet hunyni felette. Nem akkor sújt le teljes haragjával és vágja szemedbe elkövetett bűneidet, mikor megfogannak azok gyarlóságod meddő méhében. Sunyin lapulnak meg viszont addig, míg azt hiszed: már a helyes utat járod, kora életed bűneit rég megbántad, annak tanulságait Kelemenként építetted be jelen sorsodba. Olyankor aztán felcsap a szunnyadó tűzhányó, nyakadba önti húsig maró kénköves láváit és csontig rágja magát tanulsága: TE VAGY A FELELŐS!

Világ életemben irtóztam e négy szótól: TE VAGY A FELELŐS. Abban bíztam, hogy ha őszintén élem az életem, akkor a felelős magatartás majd annak egyenes következménye. Nem kell annak külön fejezetet nyitnom az Élet Nagy Könyvében. Az majd úgy van, hát persze! Ha minden porcikám akarja gyermekeim születését, és a világon mindennél jobban szeretem őket, akkor az ő felelős nevelésük majd ennek természetes következménye. Belőlem fakad és az irántuk érzett szerelmemből. Ez akkor olyan egyszerűnek és természetesnek tűnt.

Istenem, azóta 15 év telt el. Már nem emlékszem hol kezdődtek el a hibák. Már nem tudom, honnan nem működött az őszinte élet természetessége, és azt sem tudom, hogy vajon ez a filozófia nem csupán egy önző önigazolás stratégiája volt-e. Azt tudom, hogy egyszer csak elszabadultak az elemek. Mintha a karmám csak egy rövid időt adott volna a bizonyításra. Addig remek dolgok történtek. Aztán mikor a türelmi időt eltékozoltam beborult az ég, és a Karmám milliónyi módon hozta tudomásomra, hogy mekkora egy seggfej vagyok. Hogy a másodpercek tört része alatt hozott döntések végigvisszhangozzák az életemet. És ami ennél sokkal fontosabb: a gyermekeim életét is.

Minden, amit elkövetnek, az én gyengeségem. Minden helyzet, ahol kudarcot vallanak, az én tunyaságom. Mindenkor, mikor rossz döntéseket hoznak, az én szerető ölelésem hiánya. És minden boldogtalan másodpercük, a kimondatlan szerelmem irántuk.

Hé, vándor, ki erre jársz! Ne mulassz egyetlen másodpercet sem, amit a gyermekeiddel tölthetsz. Menj haza, és tedd le a botodat. Mesélj nekik, mutass meg minél többet magadból. Az irántuk érzett szerelmedből. Mert 15 év múlva már késő lesz! Akkor már az a kép fog visszaverődni róluk, amit ma elmulasztottál.